A kezdetek...
"Egy normális világban az ember lánya igyekszik úgy eltölteni a suli utolsó évét, hogy mindenkivel jóban legyen. Nos ez nekem csak többé-kevésbé sikerül. Az osztály, sőt az egész suli leginkább egy állatkerthez hasonlít. Ennek ellenére sok barátom van, de akadnak ellenségeim is. És ha azt hiszitek, a gimi a legszörnyűbb a világon, tévedtek. Az én életem már általánosban maga a pokol és minden nap megaláztatások sorozata. Ezért már alig vártam a ballagás napját. Aztán egy szép napon minden megváltozott és az életem fenekestül felfordult.... "
Sziasztok! Sztella vagyok és ez az utolsó évem az általánosban. Most elmondom nektek, milyen zűrösre sikeredett az utolsó évem. Lesz itt szerelem, barátság, gyűlölet és ki tudja még mi?... de kezdjük mindjárt az elején.Az évnyitó elég hosszúra sikerült, így nem is bántam, hogy vége lett. A nyáron kicsit változtattam a külsőmön, így kíváncsi voltam, ezúttal milyen beszólásokkal "kedveskednek" majd a többiek. Hát... nem csalódtam, mert mindjárt az első nap cikizések közepette telt. A többi három-négy hónap ugyanígy megaláztatásban és elszigetelődésben telt. Pár hét múlva egy új fiú jött az osztályba. Nick-nek hívták. Kusza fekete haja volt, bőre holtsápadt. Nemrég költöztek a városba. Elég revitens tanuló volt, és könnyen befolyásolható, így nemcsoda, hogy máris rossz társaságba keveredett. Mivel be akart illeszkedni, így mindent megtett, amit mondtak neki. Erre minden gondom, mint egy "varázsütésre" megoldódott és attól kezdve nem cikiztek. Az osztály kis üdvöskéjét, Diánát kivéve aki minden tettével arra törekszik, hogy a földbe tiporjon. Bár ez nagy szerencsémre nem mindig sikerül neki... De a nyár még rá is nagy hatással volt, mivel már egy jó ideje nem szólt be semmit. De ennél több gondom is volt. Tudniillik, év elején beiratkoztam a suliújság szerkesztőségébe, így be kellett fejeznek a cikkem. Sok ismerősöm volt itt, de Edwin különösen felkeltette a figyelmem. Egy ideje észrevettem, hogy lopva engem bámul. Ami azt illeti, ő sem volt közömbös nekem: Szőke haja és gyönyörű kékeszöld szeme volt, ami mindig sejtelmesen csillogott a fényben. Rendes volt, becsületes és tisztelettudó. Emellett nagyon okos is. Jól el tudtunk beszélgetni. Kicsit túl jól... ahogy teltek a hetek, egyre többet beszélgettünk. Bizalmas jó barátok lettünk. A suliban mellesleg négy barátnőm volt, a legjobb barátnők a világon. Shanny Viola, Emily és Any. Velük aztán mindent meg lehetett beszélni és mivel megbízom bennük, elmondtam nekik a "legújabb fejleményeket".
-Csajok! segítenetek kell... mit jelent, ha egy fiú keresi a társaságod, kedves veled... túlságosan is és igyekszik a közeledben lenni?
-Tetszel neki!-mondták szinte egyszerre.
-Ki az? Hogy hívják? Mondj el mindent!-faggatott Viola és Emily
-De részletesen!-Mondta Shanny és Any megint szinte egyszerre.
-Hát... Edwin-nek hívják... és nagyon aranyos, kedves, okos, jó rajzos meg minden -meséltem
-Ez komoly? -akadtak ki mind egyszerre.
-Igen. Miért ne lenne az?
-Hol találkoztatok?
-Ő is a suliújságot szerkeszti. Ott ismerkedtünk össze. És barátok lettünk, de szerintem semmi több. Legalábbis én nem bírnám elképzelni, nekem ez egy kicsit bizarr lenne, ha tetszenék neki.
-Miért ne? Csinos vagy, okos, és még sok jó tulajdonságod van. Miért ne tetszhetnél neki?
-Na hagyjuk.-mondtam, majd elindultunk a terembe...
Így kezdődött az egész... Bár ekkor még nem tudtam, mi minden vár még rám ebben a kicsit sem átlagos tanévben. Szerelem, könnyek de a legfontosabb: megtanultam, hogy az igaz barátaimra mindig számíthatok, bármi is történjen, ők mindig mellettem állnak.
"Tudod miért jobb a barátság a szerelemnél? Mert a barátod akkor is veled lesz, mikor a szerelmed rég elhagyott."
Sztella
